csodálatos igazságra döbbentem ma éjjel/reggel. nem volt üres szóbeszéd, mikor annak idején húsz meg húsz évekkel ezelőtt az anyák és apák azt tanácsolták a fiataloknak, hogy feküdjenek le aludni ahelyett, hogy... nem fekszenek le. idejét sem tudom, mikor ébredtem utoljára kipihenten. ja, de! épp az előző vasárnap, amikor a hágai út után szombaton kb 5PM-kor eldőltem az ágyba, majd vasárnap reggel 9kor felkeltem. na, akkor nagyon jól éreztem magam.

hát ma nem.

és tessék. amint új nap virradt, érkezik az első jóság.

az előző hét végén hágában voltam, és újabb leckét tanultam meg az életről. soha többé nem akarok rohanni, nyomni magam végig az üzleteken, feszülni a gép indulásán, a vonat lekésésén. jókedvet akarok és csicseregni idegenekkel. hehe.

szerda este érkeztünk és szombat kora reggel jöttünk haza. összesen talán 6 óra alvással. de lehet, hogy túlzok. igen feszesnek tűnt a programunk, volt is, aki csapassa a stresszt, de megmakacsoltam magam. nem feszültem be. nagy levegőt vettem (nevetséges, hogy ez a közhely tényleg működik), semeddig sem számoltam, hanem azonnal leléptem, és nem a próbafülkékben izzadtam. jó volt.

meg aztán a másik nagy és fasza tanulság, hogy meg lehet őrülni úgy is, hogy attól még tudod, mi az ábra és nem csúszik ki semmi a kezedből. egészen újszerű. imádom.

jóideje, hogy felhagytam az első, gyerekemnek tekintett, nagyon fontos blogommal. illetve nem is kifejezetten felhagytam vele, de úgy fest, lezárult egy korszak -- a nagy panaszok korszaka --, és azt hiszem, itt az ideje, hogy a jóra koncentráljak, a panaszokat pedig megtartsam magamnak.

sokan jelezték annak idején, a shake fénykorában, hogy mennyire eltaláltam a gondolataikat, hogy örülnek, hogy hasonló gondokkal küzdök én is, mint az akkori olvasók. teljesen jó élmény volt, ha nem is utat mutatni, de legalább felhívni a figyelmet egy kicsit indirekt módon, hogy mind emberből vagyunk.

most viszont már nem érzem, hogy a rosszra kéne koncentrálni. fontosnak tartom a fejlődést, továbbra is a no. 1. életcélom, de már nem a negatívumot keresem, hogy megjavítsam, hanem a pozitív élményeket akarom látni, hogy legyen erőm a gondokra. egyébként is! bebizonyosodott, hogy szerencsére megoldani szemrebbenés nélkül tudok. maximum utólag, mikor már összeomolhatok, akkor úgy maradok a földön, hogy senki se tud felvakarni onnan.

hát ennek az újféle koktélnak éppen ez lesz a rendeltetése. életelixír lesz. mint a jó öreg isostar. olvassátok és töltekezettek sok hasznos energiával!

hamarosan bővebben a jótettekről. addig is cheers.