csodálatos igazságra döbbentem ma éjjel/reggel. nem volt üres szóbeszéd, mikor annak idején húsz meg húsz évekkel ezelőtt az anyák és apák azt tanácsolták a fiataloknak, hogy feküdjenek le aludni ahelyett, hogy... nem fekszenek le. idejét sem tudom, mikor ébredtem utoljára kipihenten. ja, de! épp az előző vasárnap, amikor a hágai út után szombaton kb 5PM-kor eldőltem az ágyba, majd vasárnap reggel 9kor felkeltem. na, akkor nagyon jól éreztem magam.

hát ma nem.