jóideje, hogy felhagytam az első, gyerekemnek tekintett, nagyon fontos blogommal. illetve nem is kifejezetten felhagytam vele, de úgy fest, lezárult egy korszak -- a nagy panaszok korszaka --, és azt hiszem, itt az ideje, hogy a jóra koncentráljak, a panaszokat pedig megtartsam magamnak.

sokan jelezték annak idején, a shake fénykorában, hogy mennyire eltaláltam a gondolataikat, hogy örülnek, hogy hasonló gondokkal küzdök én is, mint az akkori olvasók. teljesen jó élmény volt, ha nem is utat mutatni, de legalább felhívni a figyelmet egy kicsit indirekt módon, hogy mind emberből vagyunk.

most viszont már nem érzem, hogy a rosszra kéne koncentrálni. fontosnak tartom a fejlődést, továbbra is a no. 1. életcélom, de már nem a negatívumot keresem, hogy megjavítsam, hanem a pozitív élményeket akarom látni, hogy legyen erőm a gondokra. egyébként is! bebizonyosodott, hogy szerencsére megoldani szemrebbenés nélkül tudok. maximum utólag, mikor már összeomolhatok, akkor úgy maradok a földön, hogy senki se tud felvakarni onnan.

hát ennek az újféle koktélnak éppen ez lesz a rendeltetése. életelixír lesz. mint a jó öreg isostar. olvassátok és töltekezettek sok hasznos energiával!

hamarosan bővebben a jótettekről. addig is cheers.